Lélekszálló FOLYTATÓDIK!

Lélekszálló
4.rész
2.fejezet
-Éjszakai este-
   2004.február 15.
   5:00
     Eltelt néhány nap és hét... Nem történtek különleges dolgok, se semmi mások :)
~°°~
5:04
Amikor már elvégeztem a reggeli teendőimet, átosontam a hugom szobájába;
Tudni akartam, hogy őt már elhívták-e, mert engem még nem...Azóta nem beszéltünk amióta Ilinor megbántott...
Gyorsan átsprinteltem a folyosón és benyitottam;
-Hé, ébren vagy?-suttogtam.
-Igen, Jerana, ébren!-mondta álmosan.-Hogy-hogy itt vagy?
-Megkellett kérdeznem, hogy téged már elhívtak-e ?
-Hát... Nem.-morcoskodott.
-Hé, akkor mehetnénk együtt!-kiáltottam.
-Rendben, menjünk együtt!-arca felderült és nagyon is mosolygott.-Van ruhád?, tudok szerezni!
-Hát, nincs, de ha tudnál szerezni, megköszönném.
-Tudok, de most gyere, beszéljük meg, ezt az Ilinoros dolgot.-megpaskolta az ágyát, hogy üljek le oda.
-Rendben.
Megbeszéltük egymással és a végén már sírva ölelkeztünk, aztán jól elnevettük magunkat. Ez az én hugim.

~°°~
14:54
   Hamarosan, már csak pár óra és kezdődik a bál. Izgulok, vajon Blake és Kaidan kit hívott el?
Skyelynne-t tudom hogy Jason, de Rose-t és Marina-t ki?
Majd kiderül...
Most pedig futás Fellicity szobájába.
Beugrok szobájába ahol Skyelinne és Fellicity foglalatoskodik ; Érdekes, hogy együtt vannak, hiszen alig ismerik egymást, de örülök nekik.
-Hahó!-szólok be.
-Szia!-köszönnek egyszerre.
-Na, ti mit vesztek fel?
-Én, ezt a csodás darabot!-lelkendezett Fell, és egy Piros ruhát muttatott fel.
-Gyönyörű...-suttogtam.
-Tudom, Skye pedig ezt!-egy felhőkék ruhadarabot mutatott.
-Huha, oké, és én?
-Te, egy fekete ruhát fogsz felvenni.
Kinyitotta a gardób ajtajait....És megláttam, azt amit, még soha... Gyönyörű, fekete ruha és a végeinél lefelé, kifehéredett...
Eltátottam számat;
-Ez csodálatos!
                                                                                            ~°°~
18:00
Ahogy beléptem rémület és izgalom fogott el ;
Az egész műsor a szabadban és a csarnokban volt. A csarnok csillogott villogott, és kék fények árnyékába merülve nézelődtem.
A  lányok nem jöttek velem, mert azt vallották " egy magáyos belépő ebben a ruciban, meghozza a fiúk kiváncsiságát", csak a fejemet és szemet forgattam erre.
Megláttam Fellicityt és azt hiszem Marcoval társalgott.
Én inkább a háttérbe vonultam, és az asztal mellett nézelődtem;
Sajna, de nem láttam Kaidant, se Blaket... Pedig kiváncsi vagyok kikkel jönnek...
Erre meglátom Kaidant... A hugát hozta el, de nem, Kiessa "kezét" átadja Jasonnak?!
-Szia!-Egyszerre csak Blake jelent meg mellettem.
-Jesszus, megijesztettél!
-Tudom!-nevette el magát, és végigmér-Gyönyörűen festesz.
-Köszi!-pirultam el és mosolyogtam.
Közelebb és közelebb jött...Éreztem a lélegzetét, és az ütemes szívverését;
-Szia...Megzavartam valamit?-kérdezte csábosan Fellicity.
-Nem!-emeltem fel a hangom.Fell tudta mit jelent ha ilyet csinálok, azt jelentette "IGENIS MEGZAVARTÁL".
-Oké, mit csináljunk?
-Semmit...-nem akartam Fellel beszélgetni-És hogy-hogy nem Marcoval vagy?
-Én nem vagyok Marcoval, Skye van vele!- védekezett.
-Huha, Skye és Marc, wow!- műpletykásfejet vágtam, nagyon nem lepődtem meg.
-Most, ha megbocsátotok, el kell mennem!- gyorsan, mielőtt még válaszolhattak volna, elsaszéztam onnan.
Ekkor, pedig Kaidanbe ütközök;
-H-hali!-nevettem el magam..
-Szia J.!-mosolygott.-Öhm... Klassz az este, nem?
-Igen!-feleltem zavartan,netán, Kay, elpirult volna?!
-Na, jó, térjünk a lényegre, eljönnél velem sétálni?- masszírozta halántékát.
-Persze, de mi a baj?
-Semmi, de boldog vagyok, úgyis beszélni akartam veled.-hangja kicsit ideges volt.
-Hát, rendben...
Kimentünk a hűs télies levegőre, nem fáztam, mert Kaidan odaadta a zakóját, kedves tőle  meg kell hogy mondjam.
-Nos, miért is jöttünk ki?- kérdeztem, mert már nagyon érdekelt.
-Mert... Először is azt akarom mondani, hogy csodásan festesz, másrészt...
Ekkor félbeszakitom;
-Másrészt, azért mert meg akarod fogni a kezem?- ezt miért mondtam???????
-És ezért...
Maga elé fordított és lágyan megcsókolt... Én azonnal menekülni akartam, de a testem nem mozdult... Szét akartam szakadni és össze forrni...Lelkemben ordibáltak...De testem magabiztosan állt és engedett a szenvedélyes csábításnak...
-Elég... -suttogtam, pedig ezt soha nem akartam befejezni.
El akrtam futni tőle, de gyengéden visszarántott...
(FELLICITY SZEMSZÖGE!!!!)
Blake-val beszéltem a puncsos tál mellett. Vicces volt, nagyon. Jó társaság, és nagyon klassz barát... Kicsit tetszik is. Helyes mit mondjak... A beszéd közben felcsendül a kedvenc számom... Ó, te JÓ ÉG!!!! ... Kérlek Blake, kérj fel!
És mintha hallotta volna máris megkérdezte;
-Táncolnál velem, Fellicity?-kérdezte kedves vigyorral.
-I-igen!-feleltem dadogva zavaromba.
Egy csendes helyre tessékelt és lassúzni kezdtünk... Csodás volt.
-Miért vagy ilyen velem?-kérdezi egyszerre csak.
-Hogy érted?-kérdezek vissza, nem értem.
-Tehát... Te, olyan finnyás csajnak nézel ki...Már bocsi, de nem hittem volna, hogy...-Mélyen a szemembe nézett, én, pedig...hát... MEGCSÓKOLTAM!
Amikor rájöttem, hogy nem viszonozza, azonnal elválasztottam ajkamat az övétől;
-Bocsánat, én nem...-elfutottam, be egyenest az erdőbe.
-Várj már, Madár!-miért nevezett így Blake????
-Nem vagyok,Madár!- ültem le egy fatörzsre.
-Hé, most meg mi a baj?-kérdezte.
-Semmi, csak...-belenéztem fekete szemeibe...-...Az, hogy nem viszonoztad.
Leült mellém és átfogta csupasz vállaimat;
-Madár, tőlem, ha kérsz valamit, akkor megkapod.-suttogta fülembe. Éreztem a meleg lehelletét, ahogy hideg bőrömhöz ér.
Odafordultam hozzá, az ajkunk majdnem összeért.
-Miért hívsz Madárnak, hisz nem vagyok az.-suttogtam, és egy pillanatra az ajkát néztem.
Levette kezét a vállamról, és én éreztem, hogy azonnal megfagyok.
-Mert... Hát, igazából, nagy hülyeség.-nevetett kicsit és elhátrált, de lassan.-Azért, mert... Öhm... Néha, azt képzelem, hogy egy gyönyörű madár vagy, aki tud szállni, és sosem állsz meg...Soha-kuncogott.-Tudom, nagyon baromság.
-Szerintem, nem az...-néztem szemeibe-,Kérnék tőled valamit...
-Mit?-érdeklődött, de leesett neki. Közelebb és közelebb jött... Mignem megcsókolt...

Lélekszálló
4.rész 3.fejezet
19:23
-Soha az Életben nem lesz belőled elég, Jerana Darkson...-ahogy ezeket a szavakat kimondta testem megrökönyödött...Elkapott, és magához húzott.-És megérdemled, hogy így bánjanak veled, mert kedves és gyönyörű lány vagy, hogy figyeljenek rád...
-Miért?-lihegtem oda, mostmár sírva.
-Mert szeretlek!-suttogta és újra megcsókolt.
2004. február 16. 0:34
  A hangosbemondó mindet és mindenkit leállított, Kaidannal azonnal futottunk a csarnokba.
-Kérem, minden diák hagyja el a csarnokot és távozzék szobájába!-utasított minket Mrs.Holt.-Nem történt semmi rossz dolog, Mr. Unix és felderítő csapatát várjuk az igazgatóiba!
-Mi történhetett?-kérdeztem, és észre sem vettem, hogy Kaidan kezét fogom.
-Nem tudom, utánanézek, te addig öltözz fel, a szobádnál várok!-el is tünt.
A többi diák csak úgy tódult kifelé.Mindenki zsongott, beszélt.
01:23
Amikor már végre elértem a szobánk felé, beviharzottam... azonnal fekete bőr nadrág és passzos fekete trikó egy bőrzseki és már ki is léptem;
Kaidanbe ütköztem;
-Örülnék, ha többször csinálnád ezt.-mosolyogtam kajánul.
-Tudom, de Jera, nem jöhetsz velem!-hangja komoly és elutasító volt.-Túl veszélyes, nem vagy kiképezve!
-De nem akarom, hogy nélkülem menj el!-megfogtam kezét.-És mi történt?
-Cravojok.És most eressz  el Jera!
-De nem tehetem!
-Miért?-kérdezte idegesen.
-Mert szeretlek!-üvöltöttem, és sírtam.
Megcsókolt...Letörölte "vérző" könnyeim és otthagyott. Egyedül. Magányosan.Kuporogva sírtam a fal mellett.
-Jera, mi a baj?-kérdezte egyszercsak Felhőm.Mellette Blake volt.
-Semmi.-dünnyögtem.
-Gyere beviszlek a szobádba!-állított fel Blake.
-Nem kell!-makacskodtam-Hagyjatok egyedül!
-Nem,most pedig gyere!
Felálltam, nem akartam, nagyon menni, de azért is , győzködtem magamat, nem lesz baj!
Bementem Fellicity  szobájába,felmásztam a felső ágynak kis létráján és  azonnal az rá kuporodtam.
-Köszi, hogy elhoztad Black!-mondta Fell és MEGÖLELTE Blaket.
Amint a srác elment, azonnal neki szögeztem a kérdést;
-Blake és te???
-Mi?-értetlenkedett, pedig nagyon is értette.
-Blakekkel, mi volt ez a "kössz-és-megölellek-,hiányozni-fogsz"?
-Semmi, csak barátok vagyunk...
-Na persze...-megfordultam és kibámultam az ablakon.
-Na, és Te meg Kaidan?
Pontosan erről nem akartam beszélni. Nem akartam most emlékezni.
-Kérlek, most ne...- és zokogtam tovább...
Lélekszálló
5.rész
1.fejezet
-Szörnyű gondolat-
2004. február 17.
04:25
A hangos bemondó csak annyit makogott; "Aggodalomra semmi ok, a felderítő csapat majdcsak vissza fog jönni!"
  Ez ébresztett;
Gondolom sírva aludhattam el... Tiszta víz a párnám... Igen, sírva. Tudtam, hogyha sebezhetővé válok, elkapnak, és akkor csak a sírás és  szorongás marad...
Kinéztem az ablakból...
Hótakaró borított mindent.Egy lélek sem ment ki, olyan hideg volt; És ekkor bevillant;
Ereimet elöntötte az adrenalin.
-Mi lenne ha utána mennék?-suttogtam magam elé.
-Mit si...Mit csinálsz?-kérdezte álmosan az ágy alól Fellicity.
-Utána megyek, Kaidan után!
-MIVAN?!-ordított rám Fell.-Nem teheted!
-Miért, senki sincs kint...-néztem ártatlanul.
-Oké, megteszem, de vigyázz magadra!

05:01
  Fellicity riasztotta Skye-t,Kiessát,Rose-t és Marinát.
 Blake is a csapattal ment, tegnap mikor Felltől elköszönt.
Hideg volt, de legalább jól felöltöztem...
-Oké, vigyázz magadra!-ölelt meg Fellicity.
-Nyugi, hugi, egy nap és a csapattal térek vissza!-mosolyogtam.
-Hé, csajszi!-fordultam Skyelinnehoz.-Vigyázz a hugomra.
-Oké!-ölelt meg. És egy papírfecnit gyürt a falzsebembe.-Csak akkor nézd meg mikor egyedül vagy! Ne bízz senkiben, csak Kaidanben, a Cravojok veszélyesek de az erőddel elijesztheted.-suttogta halkan a fülembe.
-Hé, Jera, tessék, itt a kardom.-adta oda Rose a kardját.
-Mi is adnánk valamit!-szólt Marina.-Tessék, itt a köpeny, vedd fel, melegen tart, tényleg.
-Ó, köszönöm szépen!-megöleltem.
-Kiessa, megígérem, hogy vigyázok a bátyádra!-emeltem fel a karom, esküt téve.
-J,köszönöm, ha nem lennél, Kaidan ugyanolyan mogorva lenne, mint volt.-zokogott Kiessa.
-Szívesen, hisz örömmel tettem, és az, hogy a barátnőd lehetek, megtisztelés!-öleltem meg őt is.
Még egy gyors csoportos ölelés és futottam be az erdőbe...
7:13
Nem tudtam merre menjek, de azt tudtam, hogy a Cravojok mindig Északról jönnek (valamit úgylátom tanultam az órákon).
Rohantam, mint valami nagy fenevad, de nem volt más választásom... Muszáj volt... Meg kellett mentenem Kaidan-t.
Egy fába kapaszkodtam bele, mert már nem bírtam... Ekkor valami történik velem... Valami villanás szerű... És Fekete mancsaim lettek...Biztok csak halucinálok.
El kellett mennem a közeli folyóhoz, hogy megnézzem mi történt velem...
   A patakban megnéztem magamat... FARKAS LETTEM!!!!!!
Fekete farkas!
Várjunk csak... Skyelinne valamit mondott a falzsebemről...
Megint az a villanás szerű valami, és már ember voltam. A zsebembe turkáltam, és találtam egy papírcetlit;
A  papíron Skyelinne írása tünt fel;
"J.!
   Ne bízz senkiben!, csak Kaidan-be!
Nem mondta neked senki, de a sulkok ahhoz ,hogy megvédjék a lelket, (régen adták ezt az erőt) átváltoznak farkassá. Így sokkal erősebbek stb.
A lányok soha nem változnak át, csak a fiúk ( az én szemszögemből SZEMÉTSÉG!!!)
Kaidan-t fekete farkasként, vörös szemekkel találod meg.  Az Északi-hegységnél.
Az erődről, pedig senki sem mesélt;
Hatalommal, vagy tele, mert azaz 5 elem nem csak védelmez, de tudod írányítani is. Az erőd így jött ki... A tanárok sem tudták ezt, így hát titokban tartották előtted... Nekem mondták el meg Kaidannek. Mond ki ezt; Promossive---> és  azonnal átváltozol farkassá... És ha ezt mondod hozzá még; Promonos----> akkor a Sötétséggel tudsz majd bánni (VIGYÁZZ!!! Többször ne használd, mert a sötétség felüluralkodik rajtad!!!)
Kaidan régi barátnője (Ilinor előtt) Fallenis, ő is ilyen volt, de ő szárnyakat kapott a Mindenhatótól. Mivel túl sokat használta, ezért Sötét Sulk lett és ma is az erdőben bújkálva él, úgyhogy vigyázz, de  megteheted azt is, hogy ; Kimondod 3x Hope és fehér szárnyad lesz ( bocsi, tudom utálod a fehéret )
 Kérlek J.D. vigyázz magadra!- utóírat Skyelinne! :)
Elolvastam még 1x hogy megértsem mi is ez... Nem volt sok időm... Meg kellett találnom Kaidan-t és a csapatot. Visszagyűrtem a papírfecnit a falzsebembe és futottam tovább...
Lélekszálló
 5.rész
2.fejezet
 2004. február 17.
10:29
   Siettem az erdőben, ahogy csak tudtam... A fák, fenyők is már hóval voltak beterítve, minden fehér csak én nem, tehát jobb lesz ha átváltozok farkassá.
Promossive;
És tényleg, újra fekete mancsaim lettek, sokkal erősebbnek éreztem magam, testem erővel volt tele, úgyhogy még gyorsabban futottam...
Vonyítottam is, olyan szabad voltam, mint még soha...
Egyszerre csak; A nagy hóban meglátok valamit... Csak nem?
Hívószó volt az!
Visszaváltoztam a régi alakomra és emberként szaladtam oda Hívószóhoz.
-Mit keresel itt kislány?-kérdeztem amikor hozáértem.
Horkantott eggyet és lefeküdt a földre.-Hívószó, most nem értelek!?-ekkor a háta felé bökött, mostmár értem... Azt akarja, hogy üljek fel rá.
-De én félek, Hívószó!-szóltam rá.
Ő pedig gyengéden megfogta a dzsekim ujját és magafelé huzta... -Rendben!
Felpattantam rá, és nyargalni kezdtünk... Tudta hol van Blake, És Kaidan... De én még akkor is aggódtam.
Amikor már közel voltunk az Északi-hegységhez akkor találkoztunk, egy Cravojjal...
-Takarodj!-sziszegtem.-Élettelen lélekevő!
-Soha!-azzal nekem ugrott.Hívószóról leestem de küzdöttem azért, hogy a Cravoj ne öljön meg. Ereimben megint az adrenalin ereje csörgedezett és;
Beleszúrtam a Rose-tól kapott késem, és porrá égett.
Vissza ültem Hívószóra.
-Gyerünk, közel járunk!-vágtattam tovább lovam.
14:50
Amikor egy kisebb tisztás fele értünk, megállítottam Hívószót.-Hó, kislány, egyedül megyek tovább.Te maradj itt!-utasítottam.
Horkantott egyet, és én leszálltam róla.
Lopakodtam a nagy hóba, igaz, féltem, hogy egy Cravoj mögémleselkedik és elkap, de mentem tovább...
Amikor láttam már egy kis fekete vért(Cravoj vér). Ott már lapultam... Átváltoztam farkassá. Éreztem, hogy Kaidan és Blake a közelben van... Lopakodtam tovább.Mígnem az oldalamban valami szúró fájdalmat éreztem és...
*ELÁJULTAM*
15:45
 -Ki vagy?-ordibált valaki amikor felébredtem.-Mondd meg!
Egy ismerős hang volt, amit imádtam meghallani. A hóban feküdtem és fák vettek körül, egy kis táborszerűség... Emberek vettek körül, köztük ott volt, Kaidan és Blake. Blake nem figyelt.Legalábbis rám nem... Nézett valamit nagyon... Az erdőre összesült figyelme.
-Kaidan?-kérdeztem (tudok farkasként beszélni, empátiával).
-Jera?-kérdezte, és azonnal magához húzott.
-Igen.-és visszaváltoztam emberré.-Hiányoztál, féltettelek.
-Te is hiányoztál...-suttogta.-Gyere menjünk be a sátorba. Srácok, kérlek, kint maradnátok?
-Persze.-felelték.
Ölbe bevitt a sátorba és letett egy padra, de azonnal kezdte;
-Hogy mertél ide jönni,Jera?
-Féltettelek... És hiányoztál.Kiszöktem.-valottam be.
Oda-vissza járkált a nagy sátorban.-De mondtam, hogy nem jöhetsz velem, és, hogy tudtál farkassá változni, én nem...-gondolkodott, hogy ezt az infót ki oszthatta meg velem.-Skylinne!
-Nem így volt, jó, igaz egy papíirfecnibe leírta, hogy mi történt, de az akkor volt mikor már átváltoztam.-meséltem.
-Igazán?
-Igen.
-Megtudod mutatni a papírfecnit?
-Igen.-odaadtam a papírt.Elolvasta.
-Oké, most pedig haza mész, nem lehetsz itt!-utasított ellentmondást nem tűrő hangon.-Farkasként jöttél csak?
-Nem, Hívószó megtalált, és így vele jöttem.-válaszoltam, de nem néztem a szemébe.
-Rendben, keresd...-ekkor félbeszakította egy nyerítés... Hívószó!
Azonnal kiléptünk a sátorból és fegyvert fogtunk...
Lélekszálló
5.rész
3.fejezet
2004.február 17.
15:00
Hívószót nem találtam, gondolom elfutott...
   A lélekevők szörnyűek voltak... Olyan félelmetesek számomra. Igaz, picit féltem, de most nem fagytam úgy le, mint először, hanem most legalább tudtam harcolni... Reflekszszerűen kaszaboltam a vadakat...Mikor észrevettem, hogy a többi sulkot megharapták...És azonnal átváltoztak, még jobban kaszaboltam és ütöttem. (A sulkok sem immunisak a cravoj harapásra, átváltoznak lélekevőkké)
De szerencsére Blaket nem harapták meg... Ó, nem... Kaidant, igen...
Odafutottam...A sárban fetrengett és szenvedett... A vállán találtam meg a sebet. Nagy volt és véres... Sajnos mély is.
-Kaidan, kérlek, ne hagyj el!-szólongattam.
-Fáj...-köhögött-,Menj innen...Keresd meg a lányokat...Menj el...
Már sírtam, nem bírtam tovább, és a fagyos hóba temettem könnyeim... Nem hagyhat el, a Sors, nem lehet ilyen kegyetlen?!
Vagy mégis?
Órákig sírtam Kaidan teste mellett(a cravojjá válás erős Lélekörző vezetőknél 2 nap is lehet...)
19:23
Hallottam, hogy valaki vagy valami lépked a hóban... Megfogtam kardom és vártam;
-Hé, Jera!-ismerős volt a hang, de felugrottam és rászegeztem kardom. De aztán megláttam ki az... Levágtam a kardom és odaszaladtam hozzá.
-Ó, Blake, annyira örülök, hogy itt vagy!-öleltem meg.-Segítened kell, meg kell gyógyítanod őt!
Egy pillanatra reményre leltem, de aztán már a remény is elhagyott;
-Nem lehet, a Cravojjá válás visszafordíthatatlan...-suttogta.
-De lehet, ő még csak átalakul-nyivákoltam és hisztiztem.
Felállított és erősen megszorongatott;
-Jerana Darkson, nem lehetsz ennyire rosszul!-rivallt rám.-Megtiltom, hogy sírj!
-Elég!-zokogtam tovább.-Hagyjál békén, Te nem érted ezt!
Leültem és Kaidan élettelen testéhez hajolva sírtam tovább;
Blake nem hagyott-Szólok a lányoknak!-fujtatott.-Gyere már Jera!-lágyult el.
-Soha!-suttogtam. Hangomból kiment, elszállt az élet, olyan voltam, mint egy báb akit megszorongatnak és semmi sem történik, csak egy élettelen test.Nem érez semmit, legfeljebb fájdalmat.
-Vigyázol magadra?-érdeklődött.
-Igen.-már fáztam, de nem érdekelt, csak Kaidan mellett akartam maradni... És soha el nem hagyni őt.
-Rendben, beviszlek a sátorba és ottmaradsz, míg én a srácokért megyek.-felelte ellentmondást nem tűrő hangon.
-Oké!-egyeztem bele azonnal. Picit fel is derültem.
       Bevittük Hívószón Kaidant és ágyba dugtuk.Levettük róla a pólót. Csináltam egy kis forralt vizet is.
-Borogasd a sebéd és a fejét, az lassítja az átalakulást-vette fel bőrzsekijét Blake-, és még valami, beszélj hozzá, és szorítsd a kezét,-gondolkodott-,15 percenként mérd a pulzusát, ha nő, át fog változni... ha nem akkor, félig lesz az...Ha pedig lassul?!, hát akkor talán nem hal meg...De, hát, akkor sem lesz valami...-Blake valamit nem akart elmondani.
   A kezeimbe temetve arcom, mormoltam-Rendben, és vigyázz magadra.- álltam fel, és a kezeimbe fogtam arcát.
-Kérlek, J, ne tedd!-utasított el, tudta, mit akartam.-Egy az, hogy én, nem Ő, vagyok-mutatott Kay-re-,kettő pedig, Fell és köztem...Van valami.-nevetett kicsit és megvakarta tarkóját.
-Jaj, ennek örülök!-válaszoltam, Fell semmit sem mondott. Gonosz! :D
Kiment és azonnal felszállt Hívószóra;
Még utoljára rámpillantott-Gyí!-utasította Hívószót és elvágtattak...
   Visszaballagtam a sátorba és nyugtattam magamat Kaidan mellett... Izmos vállai megmerevedtek és újra elernyedtek... Vaskos izomzata volt, szép és kidolgozott...
-J...Jera...-egyszerre csak Kaidan szólalt meg.
Odafutottam hozzá és már sírva válaszoltam.-Itt...vagyok!-csókoltam meg.
-J...nem... hallgatsz rám... soha!-mosolygott, de a mosolya kényszeredett volt.
-Csak néha!-nevettem fel, és felültettem az ágyon.-Szeretlek, Kaidan Unix.-suttogtam, olyan közel hozzá, hogy érezze lehelletem.
-Én... is...-lágyan közel huzott.
Megcsókolt, most Ő engem... De abba kellett hagynom, mert köhögni kezdett.-Kay, oké, hol találom a borogatós törcsit?!-kérdeztem magamtól. Az asztalon találtam meg egy forró vizes edénybe.
-Rendben, most ez egy kicsit forró lesz.-szóltam előre.
-Oké...-szavai picit elhaltak.-Á, ez tényleg fáj!-amikor ráraktam, már nem voltak elhaltak, inkább nagyon is hangos szavak.
-Nyugi!-szóltam rá.
-De akkor is fáj!-ordított.
-Bocsi!-gyorsan levettem róla a borogatást.
Fellélegzett, kezét megnéztem és a pulzusa is lassult...-Csak éld túl!-zokogtam.
-Hé, nem a Te hibád, J!-nyugtatgatott.
-De, ha nem jövök ide talán... Akkor most nem lennél itt, ha nem lennék ilyen hülye akkor...
Félbeszakítva evvel monológom,forró, de egy kicsit érdes kezeibe vette arcom-Soha, ne mondj ilyet!-cirógatta meg az arcom.-Szeretlek, úgy ahogy vagy!
Ekkor közeledni kezdett és megcsókolt...Hozzábújtam és tovább csókolóztunk...
Vaskos derekát karmolásztam és nagyon is boldog voltam, hogy a felsőtestén nincs ruha...