2016. február 20., szombat

LÉLEKSZÁLLÓ... TO BE CONTINUED

Lélekszálló
6.rész
1.fejezet
2004.február 18.
2:01
 Éber voltam, nagyon is éber... Kaidan már aludt, de én nem aludhattam... Szerettem... Nem akarom, hogy meghaljon...Miattam... Korholom magam...
Felálltam és elballagtam a forró kandallói tűzhöz.
-Csinálok egy kis teát!-mosolyt erőltettem magamra de nem ment, inkább csak egy elmosódott arc jött ki belőle...
3:12
 (Fellicity szemszöge!)
        Nem tudtam aludni... A lányokkal a kastély előterében ültünk a kanabén, pokrócba bugyolálva... És várva, hogy Jerana, Kaidan, de főleg Blake visszajöjjön.Legalábbis én őt  vagyis... hát, őket vártam.
Csend van...Mély csend, csak a lányok szuszognak, mert már elbóbiskoltak. De engem valahogy nem tud elnyomni az álom.
Ekkor kitárul a nagyajtó és friss hűvös hajnali levegő jön be, és Blake.
 A lányok fel sem ébredtek.
Azonnal odafutottam hozzá és megöleltem-Blake, hiányoztál!
Ő is viszonozza-Te is, Madaram!
Azonnal eszembe lövell egy szerelmes-ötlet;
-Gyere, menjünk fel, a többiek hadd aludjanak!-fogom meg a gallérját.
-Mennék, de nem lehet!-állít le.
Lesöpröm kezem róla és picit hátrébb lépek.-Miért nem?-kérdezem összefont karral.
Utánam jön és meg fogta állam, arra kényszrítve nézzek a szemébe.-Kaidant megharapták, és szükségem van rátok, úgyhogy most azonnal indulunk, figyelj az igazgató szól a lányoknak, hogy reggel jöjjenek el, felfegyverkezve.-mosolyog.-Most. Csak te meg én, elmegyünk Jerához és Kaidanhoz.
-Rendben!-egyeztem bele azonnal.
Közel húzott és ajkait  a számra tapasztotta.-Gyere menjünk!-vált el tőlem.
Az ajtóhoz húzott, de én még nem akartam menni;
-Csak egy kicsit se?
-Fell, ne csináld már!
-De, kérlek...-vágtam cukipofát.
-Nem.
Felkapott és ölbe vitt ki.-Eressz el!-sipákoltam.-Blake!!!
-Nyugi, csak Hívószóig viszlek.-kuncogott.-Választunk Neked egy lovat.
-Mivan!?-erre azonnal elhallgatok.
-Aranyfenyő kiválasztott és lovagolhatsz rajta.
-Oké, de nekem miért kéne?
-Mert Hívószó csak engem és Jerát viseli el.-magyarázta.-De viszünk még kettő lovat, Borongást és Rajnasit is.
-Minek?
-Mert Borongás Kaidan lova és Rajnasit pedig, azért, mert Jerát is szereti.
Felsegített Aranyfenyőre;
-Jól van,ugye tudsz lovagolni?
-Persze, nekünk is vannak lovasóráink.
-Oké, gyerünk.-ült fel lovára.
4:13
(Jera szemszöge)
  Egyszerre csak Kaidan felordít...
-Kaidan! Mi történt...-hangom elapad, halkul, már magam is alig hallom. Megszemlélem Kaidan miként változik át... Nem , nem Cravojjá, valami mássá... Farkassá.Talán.Valami mássá?
Biztos.
Ekkor rám ismer a felismerés... Átalakul... Blake azt mondta, hogy, ha Kay teste elutasítja az Átalakulást akkor...-Igaz, nem mondott semmit, de most jöttem rá-,Sötét lélek lesz...
-J...Menj el!-hangja már olyan elhalt, mintha tényleg az lenne.Halott.
 De nem még van remény!
-Nem!-hadarom gyorsan és hozom a törölközőt.
-Átalakulok... Már... Öhm...Így is!-figyelmeztet, de én eltökélten, vagyok azon, hogy nem hagyom meghalni, ezért csak a fülem mellett suhan el.
-Elég ebből! Engedd, hogy meggyógyítsalak!-szólok rá.
-Nem...Hát nem érted!-újjabb feszült ordítás.-Jobb a világ nélkülem!
Gyorsan, rányomom a forró törülközőt a sebére, ordít, még szítokszavakat is mond... De nem engedem, hogy meghaljon!
Még nem, először ki kell kérnie a véleményét tőlem. Én pedig nem engedem meg!
  5:45
Reggel a napsütésre és két meleg kéz szorítására ébredek. Fellicity. Blake. Fellicity nagyon is lágyan simogat, de én erre is felébredek, bármire, ami hozzá tartozik felébresztene.
-Fellicity!-ölelem meg jó erősen, hogy szuszt se kapjon.
A dühöm Kaidan iránt elapadt, szilánkokban... Úgy...-Nem is tudom, hogy fejezhetném ki-, mint a törött ablaküveg szilánkok a padlón. Egyik kisebb másik nagyobb.Foltokban.
-Szervusz!-vesz egy mély levegőt amikor elengedem.
Mintha, ezt a levegő áradatot örökké bent akarná tartani.
-Úgy hiányoztál!-nyílik ki egyszerre csak szája.
-Te is!
-Nos, hogy van a betegünk?-néz mögém, de ekkor elkomorul tekintete.
Hátranézek-Hol van Kaidan?????
Összevissza dobálok mindent, de hiába. Kaidan sehol.
-Te jó ég!,-Ekkor viszont már majdnem megfolytanám magam-, Kaidan elment!
-Tessék?-döbben meg maga Fell is és Blake.
-Igen, sajnos elaludtam.
-Figyelmeztetelek!-ordít rám Blake.-Ha nem szundikáltad volna magad rojtosra, most nem ez lenne!
-Ó!-ekkor elszakad a cérna- Akkor miért nem, Te maradtál itt? Félsz Kaidantól?Irigy vagy, mert Őjobb nálad? Sötét Sulkok csak az irigységükről híresek!
De amikor Blake válaszolna a csendben ülő Fellicity megszólal;
-Hagyd abba!-nyugtatja Fell.-Elég!
Melylevegőt veszek és hallgatok.
-Rendben,bocsánatot kérek!-fakad ki Blake.
-Oké, akkor én is!- hideg kézrázást adunk egymásnak de a végén, elröhögjük magunkat és megöleljük egymást.
Lélekszálló

6.rész

2.fejezet

2004.február 18.

10:48
Blake, Fellicity és én lovainkon keressük Kaidant.Legalábbis akarnánk, ha jönnének a lányok. Az én hibám... Csak, csakis az enyém. Ha nem alszom el, akkor nem megy el. Soha. Nem, elég Jerana Darkson! Nem sajnáltathatod magad!


Hűvös télies szellő fúj, evvel felborzolva hosszú, fekete hajam.
Most veszem észre-amint a hajamat fésülgetem a kezemmel-, hogy egy tincs kifehéredett. Érdekes.

Rajnasit, a fekete lovon ülök most. Borongás, szegény (Kaidan lova) annyira látni szeretné Kaidan-t, hogy már vágtázni is akar. Fellicity Aranyfenyőn, Blake, pedig Hívószón ül. Körbe és körbe jártatjuk a lovakat, le ne fagyjanak.

Szédelgek... Már így is. Annyira hiányzik Kaidan... És mikor jönnek már a lányok?


-Hé,Fell, J.!-ugraszt ki gondolatmenetemből Blake.

-Mi az?-kérdezzük egyszerre Fellel.
-Elindulunk.-utasít minket Blake.-Nem várjuk a lányokat, vártunk éppen eleget. A lovak is fáznak, szóval elindulunk.


-Oké!-egyezik bele azonnal Fell.

-Jó.-egy vállrándítást adok. És elindulok Rajnasittal.
Ekkor belém mar a gondolat; És mi van ?, ha,
Fallenis-hez mennénk? Kaidan volt barátnőjéhez?
Meghalt Kaidan?
Átváltozott?
Vagy... Nem, nem mondom ki... Ha már nem szeret?
-Hé, skacok!-kiáltok.-Mi lenne, ha elmennénk Fallenis-hez?
-Nem.-suttogja Blake.
-Az ki?-kérdezi Fell.


-Egy...Sötét lélek, sulk, mint mi, de gonosz, és megbízhatatlan.-magyarázta Blake.

Éreztem, ahogy Hívószó próbálna rakoncátlankodni, hogy enyhítsen a feszültségen, de Blake erősen megragadta kantárját és meghúzta.Hívószó megrémült, engedelmesen leejtette fejét és beadta derekát.


-Én elmegyek hozzá az biztos!-álltam a sarat.Nem engedtem Blake erőszakosságának és parancsának.-Nem kell berezelni Mr.Magabiztos!-kuncogtam.
 
-Jera, elég!-parancsolt rám.Megszorította a kantárszárat, mire Hívószó oldalazni kezdett.Blake nem számított erre és leesett, de nem hasalt bele a hóba, sajnos... 😆 A lovak azonnal hátrálni kezdtek.Tudták mi következik.

Átváltozott farkassá és nekem jött...Levágódtam Rajnasitról.A vállamra estem, ami mostmár szörnyűen égett.- Ne merj ilyet tenni Jerana Dark!-fenyegetett farkasként Blake.Vicsorgott, acsargott. Oda-vissza járt és engem figyelt. Nem félek.Legalábbis tőle nem.SOHA.-Kihagytad a -sont!-mondtam neki.




Promossive
 
 
Alig, hogy kimondtam ezt a szót, azon nyomban maró fájdalom jelentkezett testemben. Aztán éreztem, ahogy állkapcsom feszül és eltörik... De nem fájt, egy pillantás heve volt az egész.-Na most legyen nagy a pofád!-morogtam rá, és lelöktem magamról. Azonnal felálltam és körbe-körbe jártam.Azt meg, hogy?-nézett elképedve Blake farkasként.-Csak a fiúk tudnak Átváltozni!

Hát nem, mert én is tudok ezt azt.-Mosolyogtam.


-Elég már!-visított Fellicity.

Blake felvonyított és egy ködszerűen visszaváltozott emberré.

-Jerana, változz vissza!-utasított.
Promossive
 
 
Farkasbőröm lehullott, helyette emberi bőr vette helyét. Felálltam.-Akkor elmegyünk?

-Igen.-morogta.

-Ezaz!-éljeneztem, és vissza szálltam Rajnasitra.

Ekkor rápillantottam Fell-re; szegény, még mindig a történteket dolgozza fel... Ajjaj.

-Hé, Fell, jól vagy?-kérdeztem.
-I-Igen.-suttogta erőtlenül.-Bellum omnium contra omnes. Mindenki háborúja mindenki ellen.


-Mi?-kérdezte Blake.-Ez honnan jött?

-Nem tudom, csak így bevillant.-válaszolta szórakozottan Felhőm. -Amúgy is sokat szokott előfordulni.

-Oké.

-Lehetséges, hogy a tisztitóknak van ilyen képességük. Akkor Te, Madaram, egy Auralskyn vagy!

Auralskyn: képes a jövő képeibe látni. A szándékot látni ami a cravojokat vezérli.

Lélekszálló
6.rész



3.fejezet
 


2004.február 18.

14:02
A szellő már hűvösen égette arcomat. Annyira fáztam már, meg egy kicsit éhes is voltam. Ranasit is már alig bírta szusszal. Mindenki csendben lovagolt csak Blake szólalt fel néha, hogy utasítást adjon...
19:25
A többiek már aludtak. Őrséget váltottunk minden 5 óra után. Azt mondtam, hagy legyek én... Én most úgy is egyedül vagyok. Jaj Lucia úgy hiányzol, bárcsak itt lennél! gondoltam. A kardom, amit még mindig Rose-tól kaptam, most fényesen felvilágított.
-Jesszusom!-riadtam fel.Feltáplászkodtam ülőhelyemről,-egy kidölt farönk volt mohával tele- és odabattyogtam a kardomhoz. A tűz mellett hagytam ami szerencsére nem aludt még ki.
Ekkor megpillantok valamilyen pislákoló fényt. Lidércfény. Nem bízhatunk ilyen lélekfényekben, mert nem lehet tudni.A Lidércfény az elveszett lelkeknek megmaradt "jósága".
Nem tudok uralkodni magamon... Elvezetne Fallenishez?, vagy Kaidanhoz?... Bárcsak.
Promossive
Átalakulok egy szempillantás alatt farkassá. Követem a pislákoló fényt. Fekete bundámon is érzem mennyire hideg a téli éjszaka.Gyorsabban kezdtem el futni. Nyilként suhanva tovább és tovább. Karmaim beleválytak a hideg fagyos, jeges hóba. Lüktettek mancsaim, de nem érdekelt, ha ez az ára, hogy megtaláljam Fallenist akkor el kell viselnem.
0:25
Pontosan 6 órája futok fejvesztve egy kis fény után.Mekkora butaságot követtél el!, szólt egy hang a fejemben.
Ki az?, kérdeztem vissza.Kaidan?
Nem, válaszolta a hang.
Fallenis!,morgok és körbefordulok a sötétségbe, hátha meglátom. És megpillantok egy nálam jóval nagyobb és erősebb farkast. Fallenist. Fehérfarkas, a szemén kék vágással... Szárnyai is vannak. Gyönyörű fekete szárnyak. Imádom a fekete szárnyakat!
MIért vagy itt,leány?,kérdezte. Fölémmagasodott, akkora volt, mint egy 2 éves grizzly medve-Kifejlett vaskos testű, fehér szőrű - farkas-...
Kaidan Unixot keresem,mondtam.Kérlek,Fallenis, segíts!
Soha!, morgott.
PROMOSSIVE átváltoztam emberré.
HOPE
HOPE
HOPE...
Szárnyaim nőttek.Fehérek és gyönyörűek. Szinte világítottak az éjszakában.
-Kérem, segítsen, Fallenis!
-Mondtam már,-szünetet tartott-SOHA!
Most vettem észre, hogy ő is vissza változott emberré. Íves ajkai és gyönyörű fehéreskékes szemei voltak... Nem úgy nézett ki, mint egy sötét sulk. Barna haja derekáig ért.
-Kérlek, Hope!-régen mondtam már ki ezt a szót...Nevet. A valódi nevemet. Igen, Lucia mamája mindig így hívott...Legalábbis a lelke; Jerana Hope Darkson. Olyan érzés volt kimondani, mintha egy gombóc lenne a torkomban.
Fallenisnek elege lett.
Felszállt hatalmas fekete szárnyaival az éjszakába, engem pedig fakétnél hagyva. Nem hagytam ennyiben, felrepültem és követtem. Rámenős leszek, ha kell ha nem!
A hideg hűvös szél a szárnyaimnak esett jól, nem pedig testemnek.
-Hallgass meg, Fallenis!!!-ordítottam.
-Nem!-kiáltotta.-Hagyjál békén!-kilőtt rám egy fénysugarat, nem számítottam rá, de kikerültem.
-Elég ebből, csak azt szeretném ha válaszolnál néhány kérdésemre!...
-Rendben van.-válaszolta morogva és jelezte hogy leszáll...
Fellicity szemszöge !!!!)
2004.február 19.
07:45
A lovak kapargatták a jeges havat hátha találnak egy kis füvet. Kimentem egy kis friss levegőt szívni... Csak egy melltartó, egy sárga garbópulcsi, fekete farmer és egy fekete bakancs.Most össze volt kötve loboncos hajam.
A lovak megvoltak még a rakoncátlan Hívószó is.
Ki lehet őrségben?
Senki!!
Az, hogy lehet?
-Blake, ébredj, kérdezni akarok valamit!-hátráltam és azonnal beszaladtam a nagy sátorba (Nagyon tetszenek az ilyen sátrak, belül tisztára olyan mint egy lakás kivülről pedig sátornak tűnik).
-Mi az Felhő?-kérdezte morcosan... Tegnap egymás mellett aludtunk. Nem történt semmi komoly...Csak csókolóztunk.
Félmeztelen volt. Csak a felsöteste már kidolgozott volt.
Sutba dobtam a gondolatot és elmondtam mit akartam;
-Jera eltünt!-jeletettem ki.
Kétségbe estem, de Blake nem zavartatta magát, Ő nem volt kétségbeesett, inkább magabiztos.
-Nyugi Felhőm!-ölébe húzott és megcsókolta meztelen vállam.-Figyelj, J, tud magára vigyázni, és farkas!
-Akkor is!-tiltakoztam.-Féltem!
-Tudom, de mi lenne, ha csinálnánk kaját, aztán megvárnánk a lányokat?
-Rendben.-gyorsan megfordultam és lenyomtam súlyos testét és csókot leheltem ajkaira.
Megfordított most Ő volt felül és nem én . Karmolászni kezdtem hátát... Halk nyögéseket hallatott.
Ekkor kitárul a bejárati ajtó és a lányok lépnek be.
-Rosszkor jöttünk?
-Á,...öhm...-csak dadogott a fiúm.
-Igen!-néztem villámként rájuk, de azonnal megbántam.
-Oké, én felöltözök.
Amint Blake bement a fürdőbe aonnal odafutottam a lányokhoz és megöleltem őket;
-Annyira hiányoztatok!
Tovább beszélgettünk amíg Blake és én reggelit csináltunk magunknak.
Délután már úton voltunk és Kaidant kerestük...Meg a nővéremet.
TO BE CONTINUED...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése